Az Emberi Királyságok és a Hét Szatrapia már fél évezrede folytattak kereskedelmet egymással. A luxinból formált fegyverek, az ismeretlen világ fűszerei és az ősi tudás könyvei mindkét fél számára csábító árucikkek voltak. Ám a gazdagodás ára nem volt csekély.

A két világ között húzódó szoroson időről időre tengeri démonok keltek át – óriási, elmondhatatlan borzalmak, melyeknek szemei izzottak, pikkelyeik feketén csillogtak a holdfényben és dühükben minden hajót elpusztítottak ami az útjukba került. A szoros azonban nem csupán természetes képződmény volt, hanem egy mágikus kapu is, amely lehetővé tette az átjárást a két birodalom között.

Egy este egy kereskedőhajó éppen a szoros felé tartott. A legénység a hajnali átkelésre készült, ám az éj sötétjében hirtelen egy jelenség változtatta pokollá a békés tengert. Az égbolton vakító villanás jelent meg – mintha a teljes színspektrum egyesült volna egyetlen ragyogásban. Az emberek sikoltva csukták be szemüket, ám a fény olyan intenzív volt, szinte égette a bőrüket.

Tizenkét másodpercnyi ragyogás után jött a második borzalom: egy földöntúli hangrobbanás, amely megremegtette a tengert. A lökéshullám elsodorta a hajót, embereket repítve a mélybe. A legénység tagjainak dobhártyája szétrepedt, a fülükből vér szivárgott, míg mások elvesztették eszméletüket.

Aki képes volt kinyitni a szemét, az a valaha látott legnagyobb varázslat tanújává vált: egy gigászi, áttetsző, szivárványosan vibráló búra ereszkedett a szorosra. A mágia nyüzsgő, élő entitásként kavargott a levegőben, láthatatlan falat vonva a Hét Szatrapia köré. A fény örvényei szikráztak, és mintha maga a világ utasította volna vissza a behatolókat.

Azóta 300 év telt el.

Az Emberi Királyságok uralkodói próbálkoztak. Elküldtek mágusokat, akik hatalmuk teljében próbálták megbontani a búrát – kudarcot vallottak. Küldtek kémeket és kalandorokat, ám senki sem tért vissza. Hajók merészkedtek a mágikus falhoz, csak hogy lángra lobbanjanak vagy a semmibe vesszenek.

Idővel a Hét Szatrapia puszta emlékké zsugorodott. Mesékké, amelyekről egyesek úgy vélték, sosem voltak igazak.

Azóta a szorost az Öröksötét Kapukként emlegetik.

Most azonban új remény csillan fel. A Viharlovas nevű hajó, kapitányával, Veythor Drakemaw-val és egy különös csapattal a fedélzetén, a lehetetlent kísérli meg: átkelni a mágikus falon, felfedezni a Hét Szatrapia titkait, és talán megfejteni, mi történt azon az éjszakán három évszázaddal ezelőtt.