Rhazak Thornveil
Rhazak tűzből és árnyékból született, egy hatalmas démon és egy halandó nő nem kívánt fiaként. Anyja, tudva, hogy milyen veszélyekkel jár a vérvonala, megpróbálta megvédeni őt a fátyol mögött leselkedő szakadék erőitől. Élete első éveiben ő volt az egész világa—védelmezője, tanítója, egyetlen melegséget adó lénye.
De a sors kegyetlen, és a kiontott vér mindig vérontáshoz vezet.
Hogy saját megzabolázhatatlan ereje tört elő, vagy apja egy ellensége akart bosszút állni, vagy egyszerűen csak a világ gyűlölete sújtott le mindenre, amit az infernális érintett — anyját elragadták tőle. Hatévesen egyedül maradt egy világban, amely nem akarta őt. A következő tíz évet túlélésért küzdve töltötte, a városok árnyékában, amelyek féltek fajtájától, lopással és hazugságokkal tartva fenn magát.
Aztán apja rátalált.
Kitépték a halandók világából, és elvitték apja birodalmába — a perzselő hőség, a végtelen háborúk és az ördögi intrikák királyságába. Most már herceg volt, nem egy utcakölyök. Megtanulta az erő, a mágia és a manipuláció művészetét. Apja mindent megadott neki: gazdagságot, tudást és saját mágiájának (a Mélységnek) erejét. De a démoni udvar nem volt család — inkább egy viperafészek, egy harcmező, ahol az árulás természetes volt, és a gyengeség halált jelentett.
Ebben a torz világban találta meg az egyetlen igazi barátját.
A kastély mélyén, obszidián ketrecben Rhazak rábukkant egy apró sárkányra — egy vörösen izzó és fekete pikkelyű sárkányfiókára, amelynek szemei tűzzel és dühtől izzottak. A lényt elfogták, egy alantas démon trófeájaként. De Rhazak saját magát látta benne — az ellenállásban, a hajthatatlanságban. Kiszabadította, és attól a pillanattól kezdve elválaszthatatlanok lettek.
Elnevezte Embernek.
Tíz éven át együtt küzdöttek, túlélve a démoni udvar árulásait és a Mélység csatamezőit. De az intrikák, az árulások és a végtelen vérontás lassan felemésztette. Egy olyan trónért harcolt, amelyet soha nem akart, egy királyságért, amely csak kegyetlenséget ismert.
Ezért megszökött.
Mmágiájával átszakítva a síkok fátylát, Rhazak és Ember visszatértek a halandók világába. Ötven év telt el az emberi síkon, de neki csupán egy évtized. A világ megváltozott, de Rhazak tüze nem aludt ki.
Eleinte céltalanul bolyongott, csatákat keresett csupán a harc kedvéért, a múlt súlyát feledni próbálva a veszély és az élvezetek révén. Aztán, véletlen vagy a végzet által, találkozott másokkal — harcosokkal, mágusokkal, kitaszítottakkal, hozzá hasonló kalandorokkal. Olyan emberekkel, akik nem hatalomért vagy hódításért harcoltak, hanem mert akartak. Mert ők választották ezt az életet.
És életében először Rhazak megértette, milyen érzés barátokkal harcolni.
Együtt néztek szembe szörnyekkel, ástak ki ősi romokat, döntöttek meg zsarnokokat, és menekültek meg a halál torkából számtalanszor. Nem azért harcoltak mellette, mert féltek tőle, hanem mert bíztak benne. Ez mámorító érzés volt. És szórakoztató.
Most a világot járja, kalandorként él, apja mágiája az ereiben lobog, egy sárkány a vállán, és a kiolthatatlan éhség valami több után.
Ezúttal nem menekül.
Most először látott egy világot, amely más volt, mint apja birodalma — egy világot, amelyben a halandók küzdenek, szenvednek és törekednek valami nagyobbra. És bár próbál küzdeni ellene, nem tagadhatja meg azt, ami mélyen belül ég benne: szenvedélyt a népe iránt, azok iránt, akik apja uralmának árnyékában élnek.
Egy nap apja visszavonul, vagy elbukik, ahogy minden uralkodó egyszer elbukik. És amikor eljön az a nap, Rhazak visszatér — nem pusztítani, hanem uralkodni. Átformálni birodalmát egy olyan hellyé, amely több, mint egy vég nélküli háborús gépezet. Lángokkal, de bölcsességgel vezetni. Nem csak hódítani, hanem építeni.
Most még harcol. Nem csak magáért, hanem hogy megértse, milyen uralkodóvá kell válnia.
Ő még mindig Rhazak, a nyugtalan herceg, a szökevény warlock. De egy nap hazatér. És amikor az a nap eljön, maga a pokol is megremeg.
Ember, a bébisárkány
- Egy sárkányfióka, amelynek pikkelyei izzó parázsként ragyognak.
- A végsőkig hűséges Rhazakhoz, gyakran a vállán ül vagy a karja köré tekeredik.
- Csintalan és játékos, néha ellopja a fényes tárgyakat, vagy csak kedvtelésből tüzet gyújt.
- Morgásokkal, csipogásokkal és füstfelhőkkel kommunikál Rhazakkal.
- Kicsi, de bátor — soha nem hátrál meg a csatában.